Búcsú
( Egy angyalka emlékére )
Holnap is felkel a Nap,
s egy kicsiny szív megáll,
néma sikolya lebben az égbe,
arcát nem cirógatja napsugár.
Holnap megszakad egy élet,
könnyek kísérik,s imák,
de ma még elmesélem néki csendben,
milyen lenne a VILÁG.
Tavasz illat leng most,
már rügyet bont minden bokor, s faág,
majd illatorgiára ébred a természet,
mikor szirmait bontogatja milliónyi virág.
Nyár jő, a fényözön ölelőn karol át,
bő termés serken, gyerek zsivaja száll
a forró strandhomokból felkelve,
amint víz felé rohanva anyjának int egy pát.
Ősszel fuvallat éled, eső hull arcomra
komorul az idő,
a ház előtti téren magába roskad egy pad,
elhagyott hintát csalódva lóbál a bús szellő.
Télen vidám hópihék táncolnak vad szélben,
aztán elenyésznek lucskosan,
kandalló tüzénél elmerengve
múlton elidőzök magányosan.
Most még minden békés,
hisz csöpp tested puha meleg ölben ring,
de lényedet gyilkos kufárok nyájas szóvirága
adta hóhérok kezére, felette halálszag kering.
Nem húz magához kar, nem futsz szerető anyai ölbe,
Harmat hajadra nem hull, vérző sebedet nem kötözi be kéz,
Nem hevít kínzó szerelem lángja,
nem nyílik szem, mely körbenéz.
Nem leszel gyermek, s nem nősz fel,
nem leszel vidám, se szomorú
senki sem lehetsz már, a semmibe tűnik léted
emléked nem őrzi sír, azt nem borítja koszorú.
Érzések, vágyak, álmok illannak holnap végleg el.
Halkuló sóhajok, elhaló kérdések várnak,
egyre távolodik a tér,
s a végtelen szeretet körülölel.
Veszteség éve: 2018.03.27.
A baba neve: angyalka

