Bár mindenkinek megvan a saját útja, az alábbi lépések a segítségedre lehetnek.
Mi katolikusok vagyunk, hisszük, hogy a kisbabáinknak örök élete van, ezeket a lépéseket is ezzel a hittel fogalmaztuk meg. Többezer édesanya ment már végig ezen az úton és talált gyógyulást. Ha számodra mindez idegen, akkor ITT leírtuk azokat a lépéseket, amik Neked is segítségedre lehetnek.
- Szabad gyászolnod! Engedd meg magadnak a fájdalmat, sírást. Egy érzelmileg biztonságos helyen hagyd, hogy feljöjjön a baba elvesztésével kapcsolatos összes emlék: képek, hangok, szagok, emberek, akik ott voltak; mindaz, ami történt. Nem jó megoldás „megpróbálni az egészet elfelejteni”, mert tudat alatt akkor is hatni fognak az emlékek és érzések. Olyan ez, mint egy elfertőződött seb: az újabb kötések csak betakarják – a valódi gyógyuláshoz fel kell nyitni. Ez fájdalmas, de az igazi gyógyuláshoz csak így lehet eljutni. Ha itt vagy ezen az oldalon, talán már túl is vagy ezen a lépésen.
- Anya vagy mindörökké. Ugye tudod, hogy ez a gyermek most is a Te gyermeked? Igaz, nem láthatod, de bizonyos lehetsz benne, hogy él abban az országban, ahová mind készülünk: Jézusnál. Szent II. János Pál pápa írja az Evangelium Vitae-ben, hogy ezek a gyerekek “Az Úrban vannak”. Mindegyikük teljes értékű lélek, mert kis testek vannak, de kis lelkek nincsenek; a fogantatástól kezdve teljes értékű a lélek, és az élete örök.
- „Neveden szólítottalak, az enyém vagy” (az idézet az Ószövetségi könyvek közül az Iz 43,1-ből való). Mivel ő most is a gyermeked, befogadhatod őt a családodba. Adj nevet neki! Engedd, hogy feljöjjön a szívedben egy név (nem kell két név, külön fiú/lány). Ha jónak látod, meggyújthatsz egy gyertyát, ahogy a keresztelőkön szokták. Megkeresztelni csak élőt lehet, de kifejezed ezzel, hogy ha lett volna lehetőség rá, megkeresztelted volna a gyermeked, és hogy családtagként tekintesz rá…
- „Bocsáss meg…” Szólítsd meg őt ezen a néven! Hiszen ő most is úgy gondol Rád: “Édesanyám”! Mondd el neki, mennyire szereted. (Még jobb, ha levelet írsz neki). Ha hibásnak érzed magad az elvesztésében, akkor kérj tőle bocsánatot. Írd/mondd meg neki, milyen jó dolgokat csináltatok volna együtt, mennyire hiányzik Neked… És búcsúzz el tőle, azzal, hogy a szívedben mindig emlékezni fogsz rá.
- „Elengedlek” Vidd oda a kisbabádat imában Jézushoz és Máriához, és add át nekik! Éld át képzeletben, ahogy Mária kezébe teszed őt. Esetleg kérhetsz szentmisét is hálaadásul rövid kis életéért és azért, hogy majd együtt legyetek Isten országában.
- „Hogy életed legyen…” Kérd az Urat, hogy áldjon meg Téged és gyógyítsa meg Benned ezt a sebet. (Megkérhetsz egy papot vagy egy hívő testvéredet, hogy imádkozzon Veled, Érted.) Nem az a cél, hogy elfelejtsd a gyermekedet – hiszen Ő mindig a Tiéd marad -, hanem, hogy a veszteség ne akadályozzon Téged többé abban, hogy “életed legyen, és bőségben legyen”. (Jn 10,10) Hiszen ezt akarja Isten, és ezt akarja a gyermeked is.
+1. Az is segítség lehet számodra, ha valamilyen módon megörökíted a kisbabád emlékét, ha már nem lehet sírja a temetőben. Ültethetsz egy fát vagy egy szép bokrot az emlékére; vagy elhelyezhetsz egy kis plakettet a meg nem született gyermekek emlékhelyein, vagy itt, ezen a virtuális siratófalon
Abortusz esetén mindezt kösd össze egy gyónással is, amennyiben katolikus vagy. Bár egy megfogant élet kioltása súlyos bűn, Isten nem haragszik Rád – így, ebben az állapotodban is szeret Téged. Szeretne kiengesztelődni Veled és új alapokra helyezni a kapcsolatotokat.
Szeretnél ezen az úton együttérző, titoktartást biztosító vezetéssel végigmenni? „Ne félj, én nem ítéllek el” lelkigyakorlatok évente több alkalommal is megrendezésre kerülnek Magyarországon és Kárpátalján is. Információ→