Kedves pici Domink!

Érkezésed maga volt a csoda, hisz épp műtét előtt álltam. Ettől függetlenül bizakodó voltam, valahogy éreztem, hogy jönni fogsz…műtét nélkül is. És 2023. május 3-án nagy örömünkre már benne voltál a pocakomban. Hatalmas öröm, boldogság volt megtudni, hogy minket választottál. Minden vizsgálat rendben volt, pozitívan álltam a várandóssághoz. Aztán a 2020 októberében ért veszteség miatt előjött bennem a félelem, az aggódás, hogy mi van, ha te sem maradsz meg, mi van, ha megint baj lesz. Minden alkalommal félve mentem a mosdóba, rettegtem, hogy újra bevérzek. Annyira féltem, hogy éjszaka sem tudtam aludni, állandóan felriadtam. Annyira meg szerettelek volna óvni és az aggódásom, a félelmem előidezte a korábban átélt rossz emlékemet. A bevérzés napján az orvos azt mondta, hogy már nincs életjel, nem dobog a pici szíved. Apával együtt ültünk otthon és nem hittük el, tudtuk, hogy ez nem érhet így véget. Nem veszíthetünk egy még egy babát. Az nem lehet, hogy két ember, aki ennyire szeretne gyermeket, újra csalódnia kell. Másnap elmentünk egy másik orvoshoz, aki elmondta, hogy bár kisebb vagy, mint amekkorának lenned kellene, de még dobog a pici szíved. Akkora örömöt még soha nem éreztünk, mint akkor. Aztán valamiért mégis úgy döntöttél, hogy elbúcsúzol tőlünk. 1 hete, hogy nem vagy velünk és mérhetetlenül hiányzol. Apa nem beszél már neked a pocakomon keresztül…

Köszönöm kicsi Domi, hogy még ha ilyen rövid időre is, de minket választottál és nagyon bízunk benne, hogy hamarosan újra találkozunk. Addig is vigyázz nagyon magadra!!!!

Várunk vissza!

 

Veszteség éve: 2023.06.14
A baba neve: Domi