Olyan mintha csak egy álom lett volna és nem is igaz, hogy megtörtént. Az az áldás, hogy megfogantál és a sok remény amit az érkezésedhez fűztünk. Tele voltunk reménnyel és tervekkel, úgy éreztem az élet szép és minden olyan könnyen jön. Fel sem fogtam hogyan kaphatok ilyen ajándékot.
Aztán minden tönkre ment, 8 tehesen meghaltál és maradt a nem múló fájdalom. Hiába telik az idő a hiány nem múlik, nem minden napos, de időről időre előtör. Most azt érzem semmi sem sikerül és minden értelmetlen, úgyis felülírják az álmaimat, nem elég valamit akarni, nem elég akarni.
Remélem neked nem okoztam sok fájdalmat és hogy egyszer megértem miért kell ennyi fájdalmat átélnem.
Mert hiába csak egy rövid időre jöttél, bár mennyire is próbálom, nem tudlak kipipálni, mint egy biológiai folyamat.
Teljesen érthetetlen és megmagyarázhatatlan számomra ez a borzalmas fájdalom amit átélek.
“Viszontlátásra, – mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek –
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.”
Reményik Sándor
Veszteség éve: 2022
A baba neve: