Nagyon vártunk Téged! Tudtam, hogy jönni fogsz, azt is hogy fiúcska leszel. Nővérkéd is érezte közeledtedet. Te voltál az az angyal aki a legnagyobb terhet a vállára vette, az elmúlás, a meg nem szülétes terhét. Tudod, sokat sírtam utánad! Amikor görcsbe tekeredett hasam és elindult távozásod folyamata, halálra rémültem! Ne, csak ezt ne!- lüktetett bennem az érzés. Azonnal látó barátnőmet hívtam, hogy mi történik. Ő megnyugtatott, hogy minden úgy van jól, ahogy történik. De EZ hogyan lehet így jól? Gyászomból, szomorúságomból hónapok múlva ocsúdtam. Ekkor kerestem fel ismét látó barátnőmet. Átölelt és azt mondta, kincsem, ebben az életedben egy gyermeket el kellett veszítened és ő vállalta ezt a sorsot, érted és a nagyok miatt… Megértettem! Ismét elsirattalak (és még ki tudja hányszor), de közben megszületett bennem a hála Feléd! Végtelenül köszönöm, hogy vállaltad ezt a sorsot, megmentve ezzel nagyobb gyermekeimet. Te vagy az én Angyalom és tudom, hogy mi örökkön együtt vagyunk, így nem köszönök el, hanem várom a találkozást, itt vagy odaát. Szeretlek.

Veszteség éve: 2010
A baba neve: Koppány