Drága Kislányom, Rozália!
Sokáig nem tudtam szembe nézni a gyászoddal. Most, Mindenszentek napján, talán a legaktuálisabb hozzád ez a levél. Bár, minden évben, hacsak gondolatban is, de gyújtottam gyertyát az emlékedre ezen a napon, hiszen Te is egy vagy közülük.
Sohasem ismerhettelek meg. És ezért magamat hibáztatom. Mindamellett, hogy tudom, nem történnek ok nélkül ilyen dolgok. Abban is bizonyos vagyok, hogy Te már akkor tudtad a végzetedet, amikor kiválasztottál, hogy egy nagyon rövid időre belém költözz, és tudom, hogy szerettél.
Sohasem felejtem el azt, a pillanatot, amikor megfogantál. Tudtam és éreztem, amikor hozzám jöttél.
Nagyon vágytam rád. Általad akartam megváltoztatni az életemet. De önzőségemben nem gondoltam senki másra. És azután gyávaságomban nem tudtam ellene menni mindazoknak, akik meggyőztek, hogy ne vállaljam a világra hozatalodat. Ma már tudom, hogy így kellett lennie, de még mindig sajog a sebem, és nem tudok könnyek nélkül gondolni rád. És soha nem tudtam senkivel megosztani a bánatomat. Elgyászolni sem volt lehetőségem. Az emberek pedig gondoskodtak arról, hogy nyomod se maradjon ezen a világon.
Most ezúton elismerlek negyedik gyermekemnek. Elismerem a helyed a családomban, mint a meg nem született gyermekemet, és elismerem, hogy mindig a gyermekem maradsz.
13 év telt el, és még mindig hiányzol! Bocsáss meg nekem édes Rózim! Jól esett ezt leírni, pedig tudom, hogy Te ezt már megtetted, ezért szeretettel kérem áldásodat a további életemre! Kérem Mennyei Atyám feloldozását a bűnöm alól és áldását, hogy gyógyítsa be a sebemet!
Most elbúcsúzom tőled, de a szívemben mindig ott leszel a testvéreid mellett.
Sokáig nem akartam tudomást venni rólad. Mostantól elismerem a sorsodat, nem tudok változtatni rajta. Akárhogyan is történt régen, Te is a családhoz tartozol. Most már látlak és elismerlek.

Veszteség éve: 2012
A baba neve: