Vágyálom.  ( Éduának)

 

Ma rólad álmodtam megint:

Arcod hamvasan az idő távolából rám tekint.

Mosolyod most is gyermeki, és múló. De fáj!

Találkozásunk ellopta az irigy halál.

Pedig vártalak Téged nagyon, ….nagyon!

A csoda nem történt meg.

Helyette csak borzalom, s üresség lett,

és remény nélküli örök vágy-halom.

Vágytam hallani a hangod, látni felnövésed,

apró bosszúságod, számtalan csínytevésed.

És vártam az első lépést, amikor felállsz;

Vigaszt nyújtani a sok kis könnyért,

mikor a csalódás először megtalált.

Vágytam megannyi titkod tudni,

s látni az első sejtelmes boldog mosolyod.

Vágytam hajad selymét simogatni,

s érezni, ahogy nyakamba fonódik karod.

És rengeteg vágyam volt még,

mely vágy marad, tudom.

De az út végén ott vársz Te is, és csend, és nyugalom.

 

2003.február

Veszteség éve: 1995
A baba neve: Édua