- Szabad gyászolnod! Engedd meg magadnak a fájdalmat, sírást. Egy érzelmileg biztonságos helyen hagyd, hogy feljöjjön a baba elvesztésével kapcsolatos összes emlék: képek, hangok, szagok, emberek, akik ott voltak; mindaz, ami történt. Nem jó megoldás „megpróbálni az egészet elfelejteni”, mert tudat alatt akkor is hatni fognak az emlékek és érzések. Olyan ez, mint egy elfertőződött seb: az újabb kötések csak betakarják – a valódi gyógyuláshoz fel kell nyitni. Ez fájdalmas, de az igazi gyógyuláshoz csak így lehet eljutni. Ha itt vagy ezen az oldalon, talán már túl is vagy ezen a lépésen.
- Anya vagy mindörökké. Ugye tudod, hogy ez a gyermek mindig a Te gyermeked marad? Még biológiai szinten is emlékszik a testünk minden megfogant gyerekre.
- Engedd, hogy személlyé váljon a számodra! Ha a gyermekedként akarsz emlékezni rá, adj neki nevet, mint a megszületett gyerekeknek! Lélekben befogadhatod őt a családodba, mint egy számodra kedves személyt, akit elveszítettél.
- Írd ki magadból, ami Benned van. Magad elé képzelheted a gyermekedet. Elmondhatod vagy leírhatod neki, mennyire szeretnéd, ha itt lenne. Ha hibásnak érzed magad az elvesztésében, akkor kérj tőle bocsánatot. Írd/mondd meg neki, milyen jó dolgokat csináltatok volna együtt, mennyire hiányzik Neked… És búcsúzz el tőle, azzal, hogy a szívedben mindig emlékezni fogsz rá.
- „Elengedlek.” Mondd ki – akár hangosan is – ezt a szót, lehet többször is. Kísérheted ezt valamilyen fizikai jellel is: pl. az összeszorított kezed szétnyitod, mint amikor elengedsz egy kötelet.
Lényeg, hogy ez a belső mozdulat a szívedben megtörténjen. - Állíts emléket a babának. Hiszen nem az a cél, hogy elfelejtsd a gyermekedet – Ő mindig a Tiéd marad -, hanem, hogy a veszteség ne akadályozzon Téged többé abban, hogy éld az életet és növekedj emberként. Ezt akarná a gyermeked is.
Ültethetsz egy fát vagy egy szép bokrot az emlékére; vagy elhelyezhetsz egy kis plakettet a meg nem született gyermekek emlékhelyein, vagy itt, ezen a virtuális siratófalon.
Beszélgethetsz róla valakivel, akiben igazán megbízol. - Végül elkezdheted keresni, milyen ajándékot jelentett a kisbabád rövid élete, miben váltál jobbá, erősebbé, vagy mi az, amit megtanultál magadról és másokról.
Ahogy Viktor Frankl, a logoterápia atyja tanította:
AZ ÉLETBEN A TRAUMA IS LEHETŐSÉG – RAJTAD MÚLIK, HOGY MEGTÖLTÖD-E ÉRTELEMMEL.