Akár abortusz, akár vetélés által veszítetted el a kisbabádat, jelentkezhetnek olyan érzések, tünetek, amik lehet, hogy csak pár napig, de akár évekig is megmaradhatnak. Az alábbiakból bizonyára nem minden igaz Rád, de ráismerhetsz olyan tünetekre, amik sok-sok nő tapasztalata alapján gyakorinak mondhatók – valójában a baba elvesztése utáni tünetegyüttes sokkal gyakoribb, mint gondolják.

Tiltott gyász

A terhességmegszakítás egy saját (bár sokszor kényszerű) döntés eredménye, míg a vetélés akaratunkon kívül történik – de mindkettőt gyakran követi fokozott veszteségérzés és kifejezett gyászreakció.  

Amikor egy baba megfogan, azonnal testi és pszichés változások sora indul el az anyában, mondhatni „kisbaba üzemmódra kapcsol” a szervezete. Ha nem akarja megtartani a babát, fejben meg kell állítania ezt a folyamatot, úgy kell a babára gondolnia, mint aki csak egy sejtcsomó. De a terhességmegszakítás után a teste, a hormonjai és az érzelmei is azt az üzenetet küldik, hogy elveszített egy gyereket. Gyászolnia kellene, de ezt nem engedheti meg magának, hiszen minden titokban történik. Még egy akaratlanul elszenvedett vetélés után sem szokás beszélni erről a fájdalomról mások előtt…

Veszteség, ami más…

Más ez a veszteség, mint a többi. Nincs látható test, nincs szertartás, temetés, nem öltözünk feketébe, nincs rokoni vigasztalás, egy hely a temetőben, ahol meg lehet gyújtani egy gyertyát… Sőt, van, aki ezzel biztat: „Még nem is volt gyerek!” Ennek a gyásznak mintha nem is lenne szabad lennie – valójában egy „tiltott gyászról” van szó.

Mit lehet kezdeni akkor a fájó érzésekkel, amikhez még ott a bűntudat is, ha egy nő maga döntött a megszakítás mellett, vagy ha úgy érzi, nem vigyázott eléggé magára és a babára…?

Mivel nehéz megbirkózni ezekkel a gondolatokkal, érzelmekkel, az életnek pedig mennie kell tovább, sok nő egyszerűen „lefagyasztja” az érzéseit. De úgy is lehet fogalmazni, hogy becsomagolja az érzéseket, emlékeket egy dobozba, és jó mélyre elássa a lelkében. „Nem, nem történt semmi különös, nem szabad rosszul éreznem magam, mások is átéltek már hasonlót, az életnek mennie kell tovább.”

Tudnod kell, hogy ez nem megoldás; az elfojtott érzések továbbélik a maguk életét, és nem várt módon jöhetnek újra felszínre – kapcsolati problémák, pszichés zavarok, testi-lelki betegségek formájában.

Érzések, amik jellemzőek lehetnek

Fájdalom, szomorúság, levertség

Ez minden gyászfolyamat természetes része. Engedd magadnak átélni ezeket. Ha viszont hónapokkal később is lehúznak ezek az érzések, jó, ha segítséget kérsz.
Gyakran előfordul, hogy a letiltott fájdalom évekkel, akár évtizedekkel később tör fel nagyon erősen, egy kiváltó esemény kapcsán, ami felidézi a baba elvesztését.

„Amikor a felnőtt fiam megbetegedett, rám tört az az érzés, hogy ez miattam van, azért, mert én azt a másikat elvetettem. Előjött minden, ami akkor történt.”

„Láttam egy kisfilmet a tévében arról, hogyan fejlődik a baba az anyaméhben, és megértettem, hogy annak a babának 8 hetesen már mindene megvolt. Akkor úgy tört fel bennem a fájdalom és a kétségbeesés, mint a vulkán.”

Az érzések feltörése azt jelenti, hogy itt az ideje foglalkozni azzal, ami történt. Ne „tiltsd le” újra…

Üresség, bénultság

A vetélés, abortusz után sokan így fogalmaznak: „Üresnek érzem magam legbelül, mintha a testem csak egy kagylóhéj lenne.” „Mintha egy részem hiányozna.”  „Belül bénultnak, halottnak éreztem magam.”

Lefagyottság, „robot-állapot”

 „A műtét után folytattam az életem, csináltam a dolgomat, mintha mi sem történt volna, de csak gépiesen, mint egy robot. Valami megfagyott bennem.”

„Úgy érzem, mintha elszakadtam volna a saját testemtől és a saját érzéseimtől.”

Öröm elvesztése

A korábbi tevékenységek már nem okoznak örömet. Ez lehet átmeneti állapot, ami a veszteséggel jár, de van, akiben tartósan megmarad. „Nem tudtam elképzelni, korábban mit találtam olyan viccesnek abban a sorozatban. És azt sem értettem, a többiek hogy nevethetnek, egyáltalán, hogy létezik vidámság a világon.”

Elhagyatottság, egyedüllét

A veszteség érzését – különösen az abortusz esetén – igazából egyedül hordozza el a nő.  „Elhagyatottnak éreztem magam, hihetetlenül magányosnak.”

„Feláldoztam magam és a kisbabám a szüleim meg a barátom kedvéért – és most ők csak élik az életüket, én meg egyedül szenvedek.”

Bűntudat és szégyen, visszatérő önvád

A bűntudat és önvád megjelenhet a vetélés után is: „Ha jobban vigyáztam volna… Ha hamarabb mentem volna orvoshoz… Ha nem emeltem volna meg azt az edényt…”

Egy abortusz után pedig vissza-visszatérően vádolhatja a nő önmagát.

„Állandó bizonytalanságban élek, hol vádolom, hol felmentem magam: Megöltem a gyerekem – nem, nem is volt gyerek – de gyerek volt – de mégis jól tettem – jaj, mit tettem… – és ez rengeteg energiámat elveszi.”

„Ezt a bűnt még Isten sem bocsáthatja meg nekem.” Vagy: „Azt még valahogy elhiszem, hogy Isten megbocsát, de magamnak nem tudok megbocsátani.”

Félelem, szorongás

Sok nő számol be bizonytalan eredetű, megfoghatatlan félelmekről, vagy fóbiák megjelenéséről, kialakulásáról.

Sokszor tudattalanul megjelenik a félelem, hogy „átléptem egy határt, velem is bármi megtörténhet”. Vagy abban a szorongásban élnek, hogy egyszer majd megbünteti ezért a sors, vagy Isten (egy rossz istenkép esetén).

Idegesség, ingerültség

„Valahol mélyen mindig ott lappang AZ az érzés, AZ az emlék. Folyton feszült vagyok és könnyen kiborulok.”

Harag

A párkapcsolatok nagy arányban felbomlanak vagy súlyosan megromlanak az abortusz utáni hónapokban. Nagyon sokan elmondták, hogy a terhességmegszakítás után romlott meg a kapcsolatuk a férjükkel, érzelmi és szexuális területen is.

Harag jelenhet meg a családtagok felé: „miért nem akadályoztátok meg”? (még akkor is, ha ő döntött úgy). 

„Haragudtam a férjemre, hogy nem akarta a mi közös gyerekünket. Az anyámra, hogy nem állt mellém, csak azt mondta: tedd, ahogy jónak látod… Az orvosra: miért nem tájékoztatott rendesen? A nővérre: miért nem volt legalább kicsit együttérző? De mindez semmi ahhoz a haraghoz képest, amit saját magam felé éreztem. A magamról alkotott kép, hogy én alapvetően jó ember vagyok, egyszerre összeomlott és nem volt többé.”

Elidegenedés a családtól és a barátoktól

„Senki nem látott rajtam semmit, de kerülni kezdtem az embereket. Úgy éreztem magam, mintha leprás lennék.”

Csökkent önértékelés

Sok nő érzi magát értéktelennek, piszkosnak, megvetendőnek a terhességmegszakítást követően, de ez akár vetélés után is előfordulhat.

„Amikor megkaptam a diplomámat, nem tudtam elfogadni az állásajánlatot, pedig jó munkát ajánlottak. Úgy éreztem, hogy a diplomám ára a gyerekem élete volt.”

„Ezek a vetélések… Mintha nem is lennék igazán nő. Minden nő ki tud hordani egy gyereket, csak én nem…”

Önbüntetés, önpusztítás, bántalmazó kapcsolatok eltűrése

„Megengedtem, hogy bántsanak újra és újra, mert úgy éreztem valahol mélyen, hogy nem is érdemlek jobbat. Hiszen én is bántottam a gyerekemet.”

Álmok a babával

Van, aki annyi idősnek álmodja a gyerekét, amennyi lenne, ha megszülethetett volna. Van, aki azt álmodja, hogy egy gyerek sír valahol, de nem tudja megtalálni. Van, aki éhes, pici babáról álmodik, akit nem tud megetetni, sőt olyan is, aki véres kisbabákat lát álmában.

De olyan is van, hogy kedvesen jelenik meg a nő álmában a baba, és a szeretetét fejezi ki az anya iránt.

Alvási gondok és koncentrációs nehézségek is felmerülhetnek.

Alkohol, gyógyszer, esetleg droghasználat

Vannak, akik ezekhez a szerekhez nyúlnak a belső fájdalom enyhítésére.

Emlékbetörések

Ez villanásszerűen történhet: Valami inger – egy hang (pl. porszívó, ami a vákuumos szívógép hangjára emlékeztet), egy szag (kórház) kiváltja a hirtelen visszaemlékezést, és ezzel újra felszínre hozza a már „eltemetett” érzéseket.

A már megszületett gyerekek féltése, túlzott aggodalom

Terhességmegszakítás után sokszor tudattalanul is tart tőle a nő, hogy „büntetésből” majd valami rossz történik a megszületett gyerekeivel. Ezért túlságosan is féltheti őket, esetleg nem meri engedni, hogy önállósuljanak; inkább mindenhová elkíséri stb.
Van, hogy képzeletében összehasonlítja őket: vajon más, jobb lett volna az a másik, aki nem születhetett meg?

Évfordulós problémák és ünnepek

Van, aki pontosan tudja: „Most novemberben 26 éves lenne.”

„Először nem értettem, hogy miért épp áprilisban tör tám mindig a depresszió. Azután rájöttem, hogy mindkét abortuszom akkor volt…”

„A fiamnak sosincs egy rendes születésnapja. Már tudja, hogy én ilyenkor mindig azért a másikért sírok, akinek szintén júniusban kellett volna megszületnie.”

„Karácsonykor mindig arra a két gyerekre gondoltam, akik számára nincs semmi a fa alatt… Akik most nem örülhetnek a fényeknek, akik már soha nem ünnepelhetnek velünk”.

Pszichés megbetegedések

A tapasztalat és a kutatások is azt mutatják, hogy egy baba elvesztését követően jelentősen megnőhet a depressziós megbetegedések esélye. Sokan pedig pánikbetegségről, fóbiák kialakulásáról vagy felerősödéséről számoltak be. Szélsőséges esetben öngyilkossági gondolatok is megjelenhetnek.

Ezekből van kiút – ha ilyen jeleket tapasztalsz magadon, kérj segítséget!

Halál-tudat

„Végül, csak félig éltem túl a műtétet. A másik felem meghalt a kisbabával.”

„Senki sem mondta nekem, hogy abban a pillanatban, amikor megszakítják a terhességemet, a lelkem kezd vérezni… Az abortusz a nő legbensejét zúzza tönkre.”

„Most már tudom, milyen lehet a halál.”

„Úgy érzem, hogy belül meghalok.”

„Amikor eljöttem a klinikáról, a szívem egy része ott maradt.”

„Nekem is meg kellett volna halnom a kisbabával együtt”

 „Én is meghaltam azon az asztalon az első abortuszom után.”

„Nem akartam elmenni, de túl fáradt voltam ahhoz, hogy harcoljak, túl fáradt ahhoz, hogy gondolkodjak. Egyszerűen megállítottam az érzéseimet. Igazából nem én magam voltam az, aki aznap elment a kórházba, valaki más volt az. Azóta nem találom, hol is lehet az igazi én. Azt hiszem, aznap meghalt.”

Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a felsorolt tapasztalatok nem mindig és nem mindenkire jellemzők, intenzitásuk, megjelenésük egyénenként változó lehet, időtartama is egyénenként különböző.

Az idő nem feltétlenül gyógyítja meg a szív sebét. De van kiút a fájdalomból. A gyógyulás lépéseiről a következő menüpontban olvashatsz, és segítséget is kérhetsz.